A Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség (FIF) kapuin belül ősszel is pezsgő élet és lelkes tekintetek fogadják a nyitott szívűeket. November 8-9. között kerül megrendezésre a Változás? Változz! Áss! mottóval ellátott ifjúsági konferencia a szelterszfürdői Boldog Özséb Ifjúsági Házban, mely az olyan 16-30 év közötti fiatalokat szólítja meg, akik közösségben szolgálnak vagy aktív szerepet vállalnak, és fejlődni, feltöltődni, találkozni vágynak. A fiatalok a Hogyan foglalkozzak fiatalként a kortársaimmal? kérdés problémakörével ismerkedhetnek, a témával kapcsolatban bővíthetik tudásukat előadások, műhelytevékenységek által és különböző szakemberek segítségével.

A szervező és önkéntes csapat péntek délután érkezett meg a házhoz, elvégezték az utolsó simításokat, és a Jóisten kezébe helyezték a hétvégét. A terek díszítése, a smart casual dresscode és az előkészített névcédulák, irattartók és írószerek a hagyományos konferenciák hangulatát sugározták az érkezők számára, akik a késő-délutáni órákban töltötték meg a termeket. A regisztrációt követő megnyitón felszólalt az idei rendezvény főszervezője és az ifjúsági főlelkész, köszöntötték a résztvevőket, elhangoztak szabályok és ismertették a program menetét, amelyet egy interaktív ráhangoló tetőzött. Milyen kérdéseink vannak a közösséggel kapcsolatban? Milyen asszociációkat kapcsolunk bizonyos tárgyakhoz a közösség viszonylatában? Laza vagy elegáns ruhákat szeretünk hordani? Esetleg azonnali problémamegoldó eszközökhöz szoktunk folyamodni? Ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén irányítottuk figyelmünket az idei találkozás fókuszpontjára, felmérve a magunkban forgatott gondolatokat, melyek az elkövetkező nap folyamán a figyelmünk irányítására szolgálnak. 

Természetesen, ha már konferencia, a finom étel és a kötetlen társalgás sem maradhatott el a program pontjai közül, a vacsorát követő szabad időben a fiataloknak lehetőségük volt egymással, illetve a segítő jelenlétekkel beszélgetni, ismerkedni, finomságokat fogyasztani, röviden: egymás és a Jóisten jelenlétében lubickolni. Az est végéhez közeledve közös esti imára gyűltek össze a jelenlevők, hálát adva a Mindenhatónak, hogy megadta a lehetőséget arra, hogy olyan konferencián vehessünk részt, mely nem csak az ismeretek cseréjéből áll, hanem a vele való kapcsolatunkat és annak építését is szolgálja. Egy hangon dicsőítettük, kinyitva szívünk a másnapi előadások és egyéb tevékenységek felé. Készen állunk arra, hogy a lehető legmélyebbre ássunk szolgálatainkba, gyakorlati válaszokat keressünk még megválaszolatlan kérdésekre, és amíg változunk, addig felfele se felejtsünk el tekinteni, ahonnan Ő néz vissza ránk. Kíváncsiság, szeretet, kapcsolatok, nyitottság, Jóisten. Ezek a mi konferenciánk alapkövei! 

A 2024-es ifjúsági konferencia második napján különféle imamódokat felsorakoztató reggeli imával kezdtük közös együttlétünket a Boldog Özséb Ifjúsági Házban. A pihentető alvás és a Jóistennel való találkozás után a fiatalok beleásták magukat az előadások és a különböző témákat feldolgozó műhelymunkák mélyébe. Első körben Lőrincz Andrea pszichológus és segítő szakember tartott előadást arról, hogy egyáltalán ki az, aki vezetőként van jelen (fun fact: mindenki vezető valamilyen módon az élete során), és arról is, miben különleges Jézus elhívása a szolgálatra, közösségek vezetésére és mennyire fontos a ráhagyatkozás a környezetre és a Jóistenre.

Azt is megtudtuk, hogy a sikeresség érdekében a legfontosabb talán épp a csendes meghallgatás és az odafigyelés az egyénre, és azt is, hogy nem kell aggódni, ha valami nem sikerül, hisz rengeteg elvárással áll szemben az a fiatal, aki fiatalként fiatalok közösségét vezeti. A következő tömb az egyénre összpontosított. A bevezető előadásban ft. Kovács Szabolcs érseki titkár és hitoktató beszélt arról, hogy mi a szerepe az egyénnek a közösségben, Jézus és az apostolok példáján keresztül sorakoztatta fel azt, mit kell tegyen az egyén önmagával vezetőként. Hangsúlyozta az „itt és most” jelenlétet, és arra is felhívta figyelmünket, hogy egyénként megértéssel, türelemmel és dialógussal fejleszthetünk közösséget, és a legfontosabb, hogy szolgálatunk során önmagunk maradjunk, és az üdvösség álljon előttünk. Az ezt követő műhelyek alatt ft. Simon Imre, Cosma István és ft. Balla Imre vezettek tevékenységeket, melyek érintettek olyan témákat, mint: hol vannak a vezetői határaink és hogyan/milyen formában kivitelezhető a mindenkivel kapcsolódás közösségen belül, milyen eszközökkel lehet a fiatalok önbizalmát, motivációját, együttműködési készségét fejleszteni és milyen rejtett jelentések fedezhetők fel a nevünk, névadásunk/választásunk mögött, hogyan kapcsolódhat az, ahogy megneveznek ahhoz, akik vagyunk. 

A sok szellemi és lelki táplálék tömkelegét egy rövidebb fizikai táplálkozás szakította félbe, egy finom ebéd után újult erővel folytattuk az ásást, immár a közösségre fókuszálva. A ráhangoló előadás során ft. Blaga Antoniu ifjúsági- és ministránslelkész tágította elménket és szívünket. Fejtegetésében kitért arra, hogy a keresztény életünk alapja a közösségi lét, és arra is, hogy a keresztény közösségek célja biztonságos teret biztosítani, ahol nincs összehasonlítás, nem kell jobbnak lennünk senkinél. Elmondta, hogy a közösségépítéshez nélkülözhetetlen a kapcsolatteremtés, a személyes kapcsolatok kialakítása és a konfliktuskezelés, valamint azt is, hogy ezek mind csak úgy mehetnek végbe, ha szeretjük önmagunkat, a Jóistent és felebarátainkat is.

A műhelytevékenységek során a fiatalok tanulhattak a testbeszédről és arról, hogyan lehet a kiállással járó stresszt kezelni Balázs Helga vezetésében, megtudhatták hogyan lehet egy 24 órás napba 27 órányi produktivitást belesűríteni keresztény szemmel Becze Szabolcs gondolatai által, valamint közös ég építéséhez, más szóval közösségösszerázó alkalmak szervezéséhez kaphattak eszközöket Klárik Helgától. 

Rengeteg mag került elhintésre a fiatalok szívének és elméjének termőföldjébe, amelyek növekedését egy lezáró alkalom szándékozott elősegíteni, ahol a vendégek a pénteken még megválaszolatlannak vélt kérdésekre próbáltak egymásnak és egymással közösen válaszokat keresni, kötetlenül beszélgettek élményeikről. Az est végén, az ünnepélyes zárás után hálatelt szívekkel ültünk le vacsorázni, búcsúztunk el egymástól. Az ásás azonban itt még nem ért véget! Reméljük, hogy az elültetett és növekedésnek indult magok addig fejlődnek szolgálatainkban, míg újra ásót ragadhatunk, hogy begyűjtsük azoknak termését vezetői létünkben, életünkben. Hála a közös föld(és lélek)művelésért!