A második FIF túrára egy csodálatos helyszínt és célt választottunk, ahová valószínűleg többségünk sokszor kirándult már nyáron. No de télen, és gyalogosan? Talán kicsit kevesebben...

Február 5-én, szombaton reggel a tusnádfürdői vonatállomáson gyülekezett a csapat, ahol egy rövid ismerkedős kör után a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnephez kapcsolódó lelki morzsákkal gazdagodtunk máris. Bakancscserét követően, 9 óra után nem sokkal nekivágtunk az útnak ahol már az első meredekebb kapaszkodó után kiderült mindenki számára, hogy bizony-bizony húzós nap elé nézünk.

Mi tagadás, nem volt egyszerű a néhol térdig élő hóban, a hó alatti avaron csúszkálva, kidőlt fák alatt bújkálva, vagy épp azokat átmászva haladni a meredek hegyoldalon. Váncsa Zalán túravezető nagyon jó érzékkel „húzta” magával a húsz fős csapatot és jó ütemesen haladtunk a Csomád vulkáni kráterének teteje felé.

A látvány azonban minden fáradtságért kárpótolt már a felfelé vezető úton is.

A három és fél órás gyaloglás után a tó melletti Szent Anna kápolnában szusszant meg a társaság, ahol Csapai Árpád csíkszeredai egyetemi és kórház lelkész rövid elmélkedésben emlékeztett arra minket, hogyan lehetünk még érzékenyebbek az Isten kegyelmeire. Az elmélkedés végén, pedig énekszó alatt egyenként Balázs áldásban is részesülhettek a jelenlévők.

Talán egyáltalán nem szégyen bevallani, hogy a nap ezen pontján már igencsak jól esett a pihenés... A kápolnát elhagyva jól esett lehuppanni egy padra, jól esett az a néhány kocka csoki (még ha le is volt már járva), egy kis forró, vagy akár már kihűlt tea a termoszból.

De nem ücsöröghettünk sokáig, mert a túránknak ezzel még csak felét teljesítettük és ráadásul a kráter tetejéig előbb még újra fel kellett kapaszkodni, hogy utána „csak” lefele haladhassunk. A fáradó csapatnak ekkor csodálatos ajándékot kapott, az ég kitisztult, a nap sugarak még gyönyörűbbé festették a tájat körülöttünk. Alig győztük készíteni a fényképeket, hogy otthon is mutogathassuk a látványt.

A csapat számára annyira feltöltő volt ez a látvány, hogy tényleg hamar sikerült abszolválni a túránk második felét. Délután fél öt előtt néhány perccel, már a Tusnádfürdői vasútállomásnál volt a csapat.

Hálásak vagyunk a Jóistennek a tapasztalatért, köszönjük a résztvevőknek a kitartást és számítunk arra, hogy még sok-sok FIF Túrán találkozhatunk!