Tikk-takk, repül az idő. Immár a második hétvégéjére tekinthetünk vissza a Teljes Szívvel ifjúsági vezetőképzésnek és továbbképzésének, az Issimo-nak, a szelterszfürdői Boldog Özséb Ifjúsági Házban. A már javában tavaszodó környezet Szelterszen február 13–15. között adott teret közel 60 fiatal lelki fejlődésének, vezetői stílusok és kompetenciák fejlesztésének, imamódok megismerésének és természetesen sok-sok mély barátságnak és közösen megélt pillanatnak, amelyekre majd kacagás közepette lehet visszaemlékezni.

A második hétvége megnyitóján Balázs N. Dániel főszervező és Simon Imre ifjúságifőlelkész (Simi atya) jóvoltából hamar mindenkin úrrá lett az a megélés, amelyet a beavatottak „TSZ-érzésként” ismernek. Az elmaradhatatlan, energizáló játékokat rögtön képzések követték, ahol a résztvevők saját identitásukat kereshették Krisztusban, természetesen gondosan előkészített mankókkal; az Issimo számára pedig az ökuménia témaköre került bemutatásra. A közös esti imát meghitt mentorcsoportos beszélgetések, baráti köszöntések és végül pihenés követte.

A szombati napon főként az önismeret, a vérmérséklet és mindebben Isten szerepe volt a hangsúlyon. A résztvevők erős alapot kaphattak önnön valójukról, többek között visszajelzések, előadások és személyiség-kérdőívek által. Az Issimo számára a határhúzás és a vezetői stílusok témájában készültek a nagyon szimpatikus előadók. A nap, és sokak szerint a hétvége fénypontja a „TSZ-estként” is emlegetett szentségimádás volt, ahol imákban és meghallgatásokban kerültek közelebb a jelenlévők Istenhez.

A sok kreatív és motivált ember együttlétének eredménye kívülről láthatatlan, de azon szerencsések számára, akik megélik ezt a közösséget, új meglátást jelenthet akár egy Kahoot-os összefoglaló vagy egy székely asztali áldás, ugyanakkor egy-egy alig észrevehető mosoly is a sok pozitív tapasztalat eredménye lehet  legyen az egy közös játék vagy egy nagy tál spagetti…

A vasárnapi nap már a lüktető TSZ-es rutinban telt: a hosszú ölelések, boldog mosolyok és hangos nevetések sokszor az evőeszközök csörömpölését vagy a székek csikorgását is elnyomták. A Szentlélekről szóló tanítással a hétvége tartalmilag is kerek egésszé vált; ennek méltó befejezése volt a személyes tanúságtételek sorozata és természetesen a szentmise.

A sok-sok leendő mustármagocska pedig az elválásra úgy tekintett, mint egy lehetőségre, amelyet megadnak maguknak, hogy újra találkozhassanak…

Kovács Péter